Bocsika a hosszú várakozásért....de közbejöttek dolgok. Na de kiengesztelésként ma még hozunk egyet. Reméljük tetszeni fog.XD Nem is húzom a szót...itt a kövi.
***Natalie szemszög***
Szerencsére reggel ki is engedtek a kórházból. Rögtön indulnunk is kellett, mivel már csak 2 óránk volt a délelőtti szabadedzésig. Amikor beértünk a hotelba, a csapattól már senki se volt ott, igy hát siettünk a pályára.
-Csak hogy megérkeztetek! Nat jól vagy? Vezethetsz?-kérdezte aggodalmasan a főnököm
-Jól vagyok, még szép, hogy vezethetek. Szerinted kihagynám az első forma1-es szabadedzésemet?-kérdeztem.
-Hát ahogy ismerlek, még félhalott állapotban is megpróbálnál vezetni- mondta és mögöttem elkezdett Seb kuncogni.
-Ne röhögj…mert nem segítelek ,hogy VB legyél!-fenyegettem, miközben oldalról megböktem.
-Nem is kell!Én magamtól is világbajnok leszek-durcáskodott gyerekesen.
-Hé, ti mióta vagytok ilyen jóba?-szakított meg minket Kimi és Nina.
-Reggel óta-vágtuk rá egyszerre, majd mindkettőnkből előtört a nevetés.
-És ti mióta vagytok ilyen ...hogy is mondjam ...,,szoros’’ kapcsolatban?-kérdezte Sebi miközben rámutatott az összekulcsolt kezükre.
-Majd mesélünk később, de gyerekek mennünk kéne szabadedzésre-tolt a boxok felé Nina.
Mindkét szabadedzést Seb nyerte meg, amin nem is csodálkoztam. Amin viszont mindenki csodálkozott az az volt, hogy újoncként mögötte végeztem mindkét edzésen. Persze a Mclaren gárdája megint valami csalásra fogta a dolgot, a többi kétkedő meg arra fogta, hogy az autó jó. A fenébe is, hogy soha senki nem tud a teljesítményemért megdicsérni…mindig keresnek valami kifogást.
Az edzések után a többiek látták, hogy ki vagyok borulva, ezért inkább senki se szólt hozzám. Én egyből vissza is mentem a hotelbe. Egész délután Niňoval, a legjobb barátommal és Fruzsival a hugommal beszéltem telefonon. Nem mondom elég vicces volt spanyolról átváltani magyarra, de valahogy megment a dolog. Persze a hugom jókat nevetett raj tam, amikor spanyolul kezdtem el magyarázni neki a dolgokat. Utána rögtön mentem is aludni, mert nagyon kifárasztott ez a nap, és hát holnap lesz az első időmérőm….
-Hát persze, tipikus. Pont most kell így esnie, nem elég, hogy ez az első hétvégém, még nehezebb is legyen a dolog-morogtam amikor kikászálódtam reggel az ágyból és megláttam, hogy odakint zuhog.
Ránéztem az órámra és láttam, hogy késésben vagyok. Olyan gyorsan készülődtem el, mint még soha életemben. Már mindenki a boxban volt, amikor teljes harcidíszben kijöttem az öltözőmből.
-Naa mi van? Mikor kezdjük az edzést?-kérdeztem Ninától.
-Mondd, te nem látod hogy mennyire esik?-kérdezte Kimi, miközben Nina vállán támasztotta a fejét.
-De... csak azért jó lenne tudni, hogy mégis mi lesz.-válaszoltam.
Egész délelőtt és délután a boxban várakoztunk. Először az edzésre, majd az időmérőre. Közben szegény Alex Wurzot félóránként kicibálták a pályára, hogy elmondja a drága FIA-nak, amit mindenki látott, a pályán nem lehet közlekedni. Közben a srácok hogy elfoglalják magukat épitettek egy kis tutajt, amit kitettek a vízre (Komolyan mondom, mint a kisgyerekek ..És még ki is állnak a zuhogó esőbe, hogy lássák ahogyan úszik a hajó.)Már halálra untuk magunkat, amikor megjött a hír, hogy az időmérőt vasárnap délelőtt tartják meg.
-Na szép, már hogy is lehetne könnyű dolgom az első hétvégémen-morogtam magamnak, de ezt a mellettem ülő Vettike is meghallotta.
-Ne morogj, inkább gyere menjünk át a home-ba. Adok néhány tanácsot a versenyre. -mondta Seb.
-Igenis, bölcs mester-gúnyolódtam, mire ő csak kiöltötte a nyelvét, miközben megindultunk a motorhome felé.
Először elkértük a tegnapi adatokat, majd beültünk Seb öltözőjébe megbeszélni a futamot. Egész délután bennt voltunk. Olyan este kilenc óra lehetett, mire eldöntöttük hogy ideje lenne végre visszamenni a hotelba, mert már senki se lehet a home-ban. Nyitottam volna az ajtót, de nem sikerült.
-Te becsuktad kulcsra?-kérdeztem, miközben vette a kabátját
-Nem, miért?-kérdezte értetlenül.
-Nem nyílik az ajtó.-kezdtem kétségbe esni.
-Az lehetetlen.-jött oda és megpróbálta kinyitni az ajtót, de ő se járt több sikerrel-Vagy lehetséges.-fejezte be próbálkozása után.
-Akkor hívj fel valakit, hogy nyissa ki, mert én nem hoztam mobilt-mondtam nebi.
-Hát az nagy gond, mert én meg a kocsiban hagytam- mondta, majd elkezdett dörömbölni az ajtón.
Egy ideig ordibáltunk, hátha meghallja valaki, de pont most nem volt senki a homeban.
-Nati fejezzük be, ez nem fog menni, nincs itt senki.- állított le.
-De én vissza akarok menni a hotelba!!! Én aludni akarok!-vágtam rá.
-Nem tehetünk semmit, majd alszol a kanapén én meg a földön, reggel meg majd jönnek a többiek.
-Aludj te a kanapén…a te öltöződ!-vitatkoztam.
-Akkor alszunk mindketten a kanapén, majd valahogy elférünk-fejezte be a vitát.
Egész este beszélgettünk. Alaposan megismertük egymást. Egy idő után már a kanapén fekve beszéltünk. Nekem már csukva volt a szemem, de attól még dumáltunk.
-Na jó, én már nem bírom tovább… alszok, jó éjszakát!-motyogtam Sebnek.
-Jó éjt!-mondta és lágyan megcsókolt.
Nem nyitottam ki a szemem. Nem tudtam hirtelen mit reagálni, ezért inkább elaludtam.
Hajnalban ébredten. Ő már fenn volt, de nem tudott lemászni a kanapéról, mert én aludtam kívül.
-Jó reggelt, hogy aludtál?-kérdezte miközben rám mosolygott.
-A körülményekhez képest jól, de azért van egy dolog, amit nem tudom hogy álmodtam-e vagy nem-céloztam a tegnap esti csókra.
-Ez az a dolog?-kérdezte, majd megjelent egy kaján mosoly az arcán és ismét megcsókolt.
-Ahamm... hát akkor nem álmodtam -motyogtam bele a csókunkba, amin ő csak elvigyorodott.
Folytattuk volna tovább az ,,elfoglaltságunkat’’, ha nem kopogtak volna az ajtón...
***Nina szemszög***
Reggel összefutottunk Sebbel, Natival és Christiannal.
-Csak hogy megérkeztetek! Nat jól vagy? Vezethetsz?-kérdezte aggodalmasan a főnök.
-Jól vagyok, még szép hogy vezethetek. Szerinted kihagynám az első forma1-es szabadedzésemet?-kérdezte Nati, amin én csak vigyorogtam.
-Hát ahogy ismerlek, még félhalott állapotban is megpróbálnál vezetni-mondta Christian, amin Seb csak röhögni tudott.
-Ne röhögj…mert nem segítelek h VB legyél!-fenyegette meg btnőm.
-Nem is kell!Én magamtól is világbajnok leszek-durcáskodott gyerekesen Sebi.
-Hé, ti mióta vagytok ilyen jóba?-szakítottuk meg őket Kimivel.
-Reggel óta-vágta rá Nati és Sebas szinte egyszerre.
-És ti mióta vagytok ilyen... hogy is mondjam ...szoros viszonyban?-kérdezte Sebi miközben rámutatott az összekulcsolt kezünkre.
-Majd mesélünk később, de most gyerekek menni kéne szabadedzésre.-toltam a boxok felé őket, mert már íly is késésben voltunk.
Mindkét szabadedzést Sebas nyerte, amin meg se lepődtünk, hiszen mostanában nagyon jó formában van. Ami mindenkinek nagyon meglepő volt az azt jelenetette, hogy Nati Sebas mögött végzett. Mindenki arra fogta hogy valami csalás volt, de hiába mondtuk hogy Adrian jó kocsit rakott alánk. Már csak arra lettem figyelmes, hogy hirtelen elviharzik mellettem egy nagyon dühös Natalie.Mindenki úgy döntött (engem is beleértve), hogy inkább nem is szólunk hozzá, hiszen ki tudja hogyan reagálna. Az egész délutánt Kimivel töltöttem a hotelban. Az estét is vele töltöttem, hisz még tegnap átköltöztem hozzá. Reggel mint mindig, előbb keltem mint Kimi. Rögtön kinéztem az ablakon és szomorúan bámészkodtam, mikor hátulról átölelt Kims.
-Jó reggelt Princessa.Mi a baj, hogy itt lógatod az orrodat?- kérdezte álmosan és egy puszit nyomott az arcomra.
-Jó reggelt hercegem. Semmi, csak szomorú vagyok, hogy az első futamomon esnie kell.
-Ha csak ennyi, akkor gyere vissza mellém, még van egy óránk.
1óra múlva sietősen készülődtünk a pályára.
-Naa mi van? Mikor kezdjük az edzést?- kérdezte tőlem Nati amin meglepődtem, mert a pályán inkább úszni lehetett mint autóversenyezni.
-Mondd, te nem látod, hogy mennyire esik?-kérdezte Kimi miközben a vállamon támasztotta a buksiját.
-De, de azért jó lenne tudni, hogy ma még lesz-e valami vagy nem.-válaszolta izgatottan Nat.
Egész nap a boxban várakoztunk hátha az edzést, vagy az időmérőt meg lehet tartani. Közben az egész gárda egy kis tutajt épített, hogy ne unatkozzanak annyira. Másfél órás várakozás után az időmérőt vasárnap reggelre halasztották. Mikor mindenki mehetett a saját dolgára, akkor láttuk, hogy Seb és Nat együtt mennek el, szóval mi is úgy döntöttünk, hogy vissza megyünk a hotelba hiszen holnap hosszú nap vár ránk. Még tegnap megbeszéltük Natalival, hogy este átmegyek hozzá és mind a ketten mesélünk, szóval 6 körül kopogtattam az aj tón, de senki se nyitotta ki. Úgy gondoltam Sebnél van, ezért ott is megpróbálkoztam, de semmi. Visszamentem Kimihez, akinek elmeséltem, mire ő csak annyit mondott, hogy aludjak, biztos már ők is azt csinálják. Egész éjjel csak forgolódtam. Éjfél körül kimentem a konyhába csinálni egy bögre forró csokit. A táskámból előhalásztam a telefonom és megpróbáltam felhívni Natit, de nem vette.
-Gondolom megint nem veszi a telefont.-állapította meg Kimi.
-Nem, de menj vissza én is mindjárt megyek.-adtam egy puszit és visszaküldtem aludni, mert holnap én bánom meg ha álmos marad.
Megittam a csokit és visszamentem Kimi mellé.Az álom hamar elnyomott. Reggel a telefonom csöngésére keltem.
-Igen tessék, Nina Sánchez.-vettem fel a telefont.
-Sziaaaaaaaaa.-üvöltött bele bátyám Alex.
-Légyszíves ne üvölts, ahhoz még korán van.-mondtam neki álmosan, miközben Kimi magára húzta a takarót.
-Oh sorry, csak azért hívtalak, hogy délután kitudsz-e jönni a reptérre értem?-kérdezte boldogan.
-Milyen reptérre?-kérdeztem értetlenül.
-Japán.-válaszolta egyszerűen.
-Jó, amire ideérsz ott leszek.Ciaa.- raktam le válasz nélkül a telefont, mikor eljutott, hogy azt se tudom hányra ér ide. Szerencsére bátyámnak eszébe jutott, hogy nem mondta és smsben megírta hogy délután ötre ér ide. Reggel megint gyorsan készülődtünk és siettünk a pályára. Mielőtt elindultunk volna, előtte még megpróbálkoztam Nat ajtaján kopogni, de még mindig semmi. Utána következett Seb ajtaja, de onnan se jött válasz. Kimi azzal nyugtatott, vagyis próbált, hogy már rég kimetnek a pályára gyakorolni. Mikor kiértünk pályára, rögtön utána kérdeztem, nem látták-e őket, de semmi, ezért felfedező útra indultam. Először Nati öltözőjének ajtaján próbálkoztam, de választ nem kaptam ezért benyitottam. A szoba üres volt, ezért mentem Sebas szobájához. Kopogtam és vártam hátha jön válasz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése