(baba és manohh)
***Nina szemszög***
Kicsit vártam hátha kinyitják az ajtót, de semmi válasz, ezért benyitottam ide is. Nagy meglepetésemre Nina és Sebi egymáson feküdve terültek el a kanapén.
-Oh,bocsi... nem tudtam hogy…-félbe szakítva a mondatom kimentem az ajtón. Előre mentem a büféhez.
-Kate légyszi adj nekem egy pohár fekete kávét.-mondtam neki, miközben lehuppantam az egyik székre és letettem a fejem az asztalra.
-Tessék. Mi a baj?-kérdezte, miközben lerakta elém a forró kávét.
-Áhh hagyuk, hosszú és még én sem értem.-nevettem fel, közben oda jött Kimi is.
-Min nevetünk?- kérdezte Kimi, miközben kaptam tőle egy puszit.
-Hát azon, amit láttam.-válaszoltam.
-És mit láttál?-kíváncsiskodott tovább.
-Azt ne itt, és ne most beszéljük meg. Köszi a kávét Kate.-mondtam Kiminek, utána Katenek és elindultam az irodám felé Kimsemmel a nyomoban. Bíztam benne, hogy Guill nem lesz ott, hogy tudjam megbeszélni Kimivel a dolgokat. Szerencsére a mérnök nem volt bent, ezért elmeséltem kedvesemnek mit láttam.
-És ezen mit nem értesz?-kérdezte a beszédem után.
-Semmit.-mondtam és lehuppantam a székembe.
-Megmutassam?-kérdezte egy kaján mosoly kiséretében.
-Köszi, azt a részét értem.-mondtam neki.Nem tudtuk folytatni a beszélgetést, mivel megcsörrent a telefonom.
-Igen tessék, Nina Sánchez.
-Jó napot, itt a japán rendőrség.-kaptam a váratlan választ.
-Tessék, miben segithetek?-kérdeztem aggódva.
-Ön testvére Alex Sánchez, aki a tegnap délután induló géppel utazott?-kérdezte.
-Igen, de mondja már mi van!-sürgettem fel miközben már Kimi is ott volt mellettem.
-Sajnálom, de a gép lezuhant és a testvérét nem találjuk.-mondta a telefonba.
-Köszönöm, hogy értesitett.Viszlát.-nem vártam meg a választ, mert a könnyek utat törtek maguknak.
Kimi megszólalni sem tudott hisz azt se tudta, hogy miért sírok. csak sírtam és sírtam.Arra lettem figyelmes, hogy hivja Natit jöjjön ide, mert nem tudja, hogy mit csináljon velem.Nem telt el sok idő és már Nati és Sebi is ott volt az irodába meg persze Guill is felért. Mire megnyugodtam, addigra már szegény Kimi teljesen ki volt készülve.
-Most már el tudod mondani, hogy mi baj van?-kérdezte miközben az ölében ültem.
-A testvérem gépe lezuhant és nem találják.-mondtam és meginn a sirás kerülgetett.
-Hol?-kérdezte Sebas.
-Itt Suzuka előtt.-válaszoltam, Nati pedig zsepiket nyomott a kezembe.
-Most rögtön indulunk a szerelőkkel keresni!-jelentette ki Sebas és Kimi.
-Nem Sebii, neked a futamra kell készülni,Nati neked is,Kimi tőled ezt nem várhatom el,megyek egyedül.-válaszoltam és indulni készültem.Épp ezt a pillanatot választotta Christian arra, hogy megbeszélje Guillal a dolgokat és kivételesen pont itt nálunk.
-Mi történt?-kérdezte ijedten a főnök.
-Semmi!-vágtam rá, de a fiúk ezt nem hagyhatták annyiban és elmesélték a dolgokat.
-Christian nagy baj lenne, ha a szerelőkkel el mennénk körül nézni a helyszínen?-kérdezte Sebas és Kimi csak bólogatott mellette.
-Dehogy, szedjétek össze az embereket és ha mindenki megvan, szóljatok nekem is, én is segitek.-mondta főnök.
-Köszönöm, de mi lesz a futammal?-kérdeztem szipogva.
-Az ráér, most első helyen az van, hogy megtaláljuk a testvéred.-jelentette ki Christian.
15 perccel később már a büfénél sorakozott mindenki, Kate pedig a kávékat főzte, amiket kértem Christian kérésére, hogyha sokáig maradnánk. Sebi és Kims mindenkinek kiosztotta a feladatokat és elindultunk Suzuka elejére ahol lezuhant a gép.Amikor odaértünk, mindehol csak a repülő darabjait lehetett látni.Sebastian kiosztotta a feladatokat.
-Na figyeljetek, mindehol nézettek körül! Ben,Tom,és a szerelők fele északnak megy. A szerelők másik fele Kimivel délnek mennek. A pilóták, akik eljöttek segiteni azok Christiannal kelet felé mennek. Tommi,Nati szerelői és én pedig nyugatnak indulunk. Ha valaki talál valakit azonnal jelez a központnak.-mondta Sebi.
-És én?-kérdeztem meglepve, hisz engem nem mondott sehova se.
-Te és Nati itt maradtok. Jobb lesz így.-mondta már a választ Kimi.
Egy ideig bírtam a várakozást, de mikor még semmi hírt nem hallottunk úgy döntöttem megyek és megkeresem.
-Nati figyelj én megyek megkeresem a testvérem, mert már nem bírok itt várakozni.
-Ez őrültség, de akkor megyek veled.-válaszolt barátnőm.
Már egy jó ideje mentünk mikor megszólalt a rádiónk.
-Figyeljetek találtunk egy fiatal kislányt az anyukájával.-mondta Kims a koordinátákkal együtt.
-A testvéremet még nem találtátok meg?-kérdeztem vissza.
-Nem, de igérem meglesz.-hallottam meg Lucas hangját.
Hirtelen sikoltozást hallottunk és a hang irányába futottunk. Egy roncsdarab volt a hangforráson. Mikor közelebb értünk, már tudtam, hogy nem a testvérem, de azért ezen a csajon is kell segíteni. Nati felhivta a központot és elmondta, hol találják.Meg se vártam, csak mentem előre, amerre a lábam vitte a testem. Már egy jó ideje mentem, mikor megláttam valakit a roncsok alatt.Odafutottam és leszedtem a repülő darabot.
-Kimi megtaláltam.- adtam neki a jó hírt és azt, hogy hol vagyunk. Nem kellett sokat várnom és ott voltak.Szerencsére semmi komolyabb baja nem volt. Az orvosok bevitték a kórházba megfigyelésre.Mi visszamentünk a pályára gyakorolni. A két pilóta rögtön beült a szimulátorba, mert már csak 2 óra volt a futamig. Az a 2 óra gyorsan eltelt és felálltak a rajtrácsra.
A futam balesetek nélkül eltelt és Sebi első helyen végzett, Nati pedig a másodikon.Az egész csapat örült. Miközben Sebi a levezetőn volt a rádióba üzent hogy "Ne számítsatok rá, hogy éjjel aludni fogtok ".Én ezen csak nevetni tudtam Natival az élen. Az interjúk gyorsan elteltek és már készülődtünk az estére.
***Natalie szemszög***-Nem kéne szólni, hogy beragadtunk?-kérdeztem, amikor elváltak ajkaink.
-Minek azt, majd ha már nagyon kellünk, akkor úgyis mindenki keresni fog minket. Aki kopog meg csak elmegy egyszer. Most így jó nekem.-mondta
-Nekem is, de…-folytattam volna, de nem engedte, maga alá gyűrt, fölém hajolt és újra egy csókban forrtunk össze.
El is feledtette velem az ajtó előtt várakozó valakit addig, amíg annak sikerült kinyitnia a beragadt ajtót. Barátnőm volt az, aki azt se tudta mit szóljon, úgy meglepődött.
-Oh, bocsi…nem tudtam, hogy….-dadogta el gyorsan, majd sietősen távozott is a szobából.
-Nina, várj meg!-próbáltam utána menni, de egy erős kéz elkapta a kezem és visszahúzott.
- Hagyjad most, csak feldolgozza egyedül, amit látott. Bár szerintem nem most látott először két embert csókolózni.-mondta Seb, miközben visszaültetett a kanapéra az ölébe.
-Én azt tudom, de eleve mi ketten nem lehetünk együtt, mert a szerződésünkben meg van tiltva a dolog. És ha ezt Nina kikotyogja…-kezdtem aggodalmaskodni, de Sebike nem hagyta, hogy folytassam, újra megcsókolt. Az agyam tudta, hogy ezt nem lenne szabad, de a szívem azt mondta, hogy maradjak itt vele, amíg csak tudok. És én a szívemre hallgattam. Ajkai el se engedték az enyéimet jó hosszú ideig. Telefonom csörgése zökkentett vissza minket a való világba. Csodálkoztam hogy került ide a mobilom ,de gondoltam Nina hozta be.
-Nincs ezeknek jobb dolguk, mint téged basztatni korán reggel?-kérdezte kicsit morcosan a németem, miközben felvettem a mobilt.
A kijelző Kimit írta ki.
-Szia. Mi olyan fontos?-kérdeztem.
-Igazán átjöhetnél Nina irodájába.. Kapott egy telefont és azóta csak sír. Nekem viszont nem hajlandó elmondani semmit se.-mondta meggyötört hangon-Most mit csináljak? Ha nem tudom mi az, nem tudok segíteni neki.
- Egy perc és ott vagyok. Ne aggódj.-mondtam, majd le is tettem.
Elmagyaráztam Sebinek, mi történt és rögtön siettünk mindketten barátnőm irodájába. Pont az ajtó előtt találkoztunk Guillal is, aki nem értette, miért vágunk olyan ijedt arcot. Amint beléptünk az irodába, láttuk ahogy a kanapén Kims ölébe Nina ül és zokog. Rögtön odamentem hozzá és próbáltam kiszedni belőle, mi zaklatta fel ennyire. Mire egy kicsit megnyugodott, addigra már Kimi majd ki volt készülve idegileg.
-Most már el tudod mondani, hogy mi baj van?-kérdezte Kims, mire Nina elmondta, hogy a bátyja repülőgépe lezuhant. Éppen ekkor érkezett meg a főnök is.
A fiúk rögtön elkezdték szervezni a csapatot, aki kimegy a helyszínre kutatni. Persze Nina először hevesen tiltakozott ez ellen. Azt mondta, hogy nekünk most a futamra kellene koncentrálnunk. A főnök leintette és azt mondta, hogy a futam most ráérhet, első most Nina testvére. A büfé elé gyülekezett mindenki, aki kiment a helyszínre. A terepen a központban Seb ki is osztotta ki merre megy. Még előtte az autóban elmagyarázta és megkért engem, hogy mi Ninával maradjunk a mentőközpontba. Azt mondta félt engem és amúgy se lenne jó ötlet Ninát kiengedni terepre, mert nem tudna reálisan gondolkodni. Persze barátnőm nem tudott belenyugodni és várni a központban. Csak néhány percet bírt ki, azt is fel-alá járkálva.
-Nati figyelj én megyek megkeresem a testvérem, mert már nem bírok itt várakozni.-mondta idegesen
-Ez őrültség, de akkor megyek veled én is- válaszoltam.
Nem akartam egyedül hagyni inkább követtem. Nagyon nem hiányozna, ha még neki is valami baja esne. Már egy jó ideje az erdőben sétáltunk, amikor Kimiék a rádióban közölték, hogy találtak valakit. Barátnőm szeme egyből felcsillant, de amint megtudta hogy egy kislányt találtak az anyukájával, újra megjelent az aggodalom az arcán.
-Igérem, meglesz a bátyád-nyugtatta rádión keresztül Kimi, amikor hallottunk egy kiáltást.
Rögtön a hang felé kezdtünk szaladni. Egy roncsdarab alatt találtunk rá egy fiatal lányra, akinek nyílt törése volt az egyik lábán. Rögtön jelentettem a központnak, majd elmondtam hogy merre jöjjenek értünk. Amikor befejeztem a beszélgetést, Ninát már sehol sem találtam, a lányt viszont nem hagyhattam magára, nagyon meg volt rémülve.
-Ugye nem hagysz itt?-kérlelt
-Nem, itt maradok veled, mindjárt jön a segítség. Ne félj!-nyugtattam, de már jöttek is a mentők.
Éppen visszafelé tartottunk a mentőközpontba, amikor Nina jelzett boldogan, hogy megtalálta a testvérét, és már ők is úton vannak. Szerencsére nem lett semmi különösebb baja, de azért bevitték a kórházba megfigyelésre. Amint végeztünk, siettünk is vissza a pályára. Először lefutottuk az időmérőt, majd délután a futamot. Nem történt semmi baleset a futamon, egyhangúan zajlott az egész. Sebi az első helyen végzett, én pedig a másodikon. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy a dobogón állhatok az első futamon. Az egész csapat büszke volt ránk és arra, hogy a kicsi német ezzel a győzelemmel mégközelebb került a VB címhez. Ő is majd kiugrott a bőréből az örömtől, amit jelzett is a rádión a kivezető körén. Azt mondta, hogy ne számítsunk arra, hogy mi az este aludni fogunk. A ktelező interjúk után is alig tudtunk szabadulni az újságíróktól, de szerencsére a sajtósaink megszabadítottak a ,,piócáktól’’. Egyből a hotelba mentünk vissza, ahol pihentem egy kicsit, majd elkezdtem készülődni az esti partira…
