5. fejezet

***Nina szemszög***
 Ahogy Sebi mondta, az este tényleg alig pihentük, hisz hajnalig tartó bulit szerveztek a fiúk. Hajnali 3 körül lehetett, mikor Nati és én úgy döntöttünk, hogy felmegyünk a szobánkba aludni. Megkerestük a fiúkat hogy, ne keressenek minket.
-Héé fiúk,  mi megyünk aludni.-mondtuk nekik Natival.
-Várjatok! Mi is megyünk.-jelentette ki a két a srác.
-Oksi.-mondta Nati.
   Kimster és én az 5. emeleten kiszálltunk, mivel tegnap összeköltöztünk. Amíg gyorsan lezuhanyoztam, addig megkértem Kimit, hogy csináljon nekem egy bögre forró csokit.
-Tessék Princessa, itt a csokid. Amíg megiszod én is elmegyek zuhanyozni.-mondta és nyomott egy puszit a fejemre.
  Gyorsan megittam a csokimat és bementem aludni. Hamar elnyomott az álom, arra se emlékeztem, mikor Kimster bejött mellém.Másnap reggel megbeszéltük hogy először elmegyünk spanyolba pár fontos dologért, aztán átmegyünk hozzá. Délelőtt 11-kor indult a Madridba tartó gépünk. Az egész repülő utat végig aludtam. David, az inasunk már kint várt minket a repülőtéren.
-Nem is mondtad,hogy van inasotok.-lepődött meg Kimi.
-Még nem említettem volna, hogy Roberto Sánchez az édesapám?-kérdeztem rá hiszen azt hittem már mondtam neki.-De ha mégse, akkor remélem ez nem változtat semmin.-érdeklődtem tovább.
-Még nem említetted, de ez nem változtat semmit, mert így is meg úgy is szeretlek.
-Szia David,ő itt Kimi Räikkönen.-üdvözöltem Davidot és bemutattam neki a finnemet.
-Hello David.Ugye nem bánod, ha én vezetek?-kérdezte Kimi.
-Én vezetek, és nincs vita.-mondta David.
-Hé fiúk ..ne vitázzatok! Olyanok vagytok, mint a kisgyerekek. Ha vitázni fogtok, akkor én fogok vezetni.-jelentettem ki. Mivel a folytatták tovább a veszekedést, ezért én vezettem, de a hátsó ülésen folytatódott a vita, csak most már a Forma 1-en.
  10 perces út volt a reptértől a házunkig. Szerelmemnek bemutattam Mariát, az édesanyámat és Robertot, az édesapámat. A szüleim nagyon örültek, hogy végre újra látnak. Miután az ismerkedésen túl voltunk, felmentünk a szobámba összepakolni a dolgokat, hiszen még ma indult a gépünk Svájcba.
...
 Mikor oda értünk a házhoz nagyon, meglepődtem, gyönyörű volt a villája. Az este míg ő pakolt, én elmentem még futni és így körül tudtam nézni picit Baarban. Kb. egy és fél órát futhattam, mikor visszaértem és nagy meglepetésemre nem tévedtem el, hiszen szokásom új helyeken eltévedni. Mikor bementem a házba, nem hallottam semmit és sehol nem égett a lámpa, csak a hálószobába. Gyorsan felmentem, mikor megláttam hogy Kimi egy szőke libán fekszik. Gyorsan összeszedtem  a gondolataim. Hirtelen eszembe jutott, hogy egy ilyen alkalomra Sebi azt ajánlotta, hogy ne gondoljak rá, inkább menjek el bulizni. Mivel nem ismertem a környéket, ezért átmentem hozzá. Még szerence, hogy pont szemben lakik a német.
-Remélem nagyon, de nagyon fontos.-üvöltött ki Sebi, hiszen úgy csöngettem, mintha ráragadt volna a kezem a csengőre.
-Ha jól emlékszem, azt mondtad ha gond van, akkor bulizni kell?-érdeklődtem, miközben kinyitotta az ajtót.
-Igen azt, de mi történt?-kérdezte Sebi miközben jobban kinyitotta az ajtót, hogy beljebb mehessek.
  Nagyon meglepődtem, hiszen Nati ott ült a nappaliban egy kicsit  kócos hajjal.
-Te meg mit keresel itt?-kérdeztem kiváncsian.-Azt ugye tudjátok, hogy ha ez kiderül, akkor még nagy balhé lesz?-jutottam arra a következtetésre, hogy ők nem éppen malmozni akartak, amikor átjöttem.
-Tudom, de szeretem Sebastiant és ő is szeret engem.-válaszolta kicsit mérgesen Nati, miközben oda ment az előbb említett mellé.
-Jól van, ne húzd fel az agyad én csak mondtam, de akkor legyetek boldogok én nem szólok bele.De hogyan is terveztétek ezt az egészet? Szerződést szegtek vagy mi?-kôrdeztem dühösen.
-És ti nem szegtek szerződést Kimivel?-folytatta a vitát Sebas, miközben óvón átkarolta barátnőm derekát.
-A mi esetünk más, hiszen én csak egy versenymérnök vagyok, Kims pedig csak tesztpilóta. Különben is, a mi szerződésünk meg lett változtatva.-válaszoltam.
-Jó akkor majd beszélünk Christiannal, hogy megnyugodjon a lelked, de te miért is rontottál be ilyen idegesen és hirtelen?-érdeklődött tovább Sebi.
-Kimster megcsalt.-válaszoltam egyszerűen.
-Az hülyeség, szeret téged!-védte barátját Seba.
-Ha nem hiszed el, menj át és nézd meg.- mondtam neki, miközben levágódtam a kanapéra.
-Egy pillanat és jövök, addig készüljetek el és megyünk bulizni.-jelentette ki.
Nem kellett sokat várnunk, hogy visszajöjjön.
-Hol voltál?-érdeklődtem.
-Csak bemostam neki egyet. Indulhatunk?-kérdezte.
Amikor elindultunk, én úgy döntöttem megvárom míg Sebas kiáll a garázsból. Leültem a lépcsőre, mikor láttam, hogy Kimitől jön ki egy szőke kb. olyan magas csaj, mint én. Rögtön oda futottam.
-Csak nem te vagy az a kurva, akivel megcsalt Kimi?-érdeklődtem, mikor már éreztem, hogy  vöröslik a fejem.
-De igen.-jelentette ki a csaj nemes egyszerűséggel, mire én az östöneimre hallgattam és elkezdtem tépni, ütni ahol csak tudtam. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Sebi hátulról megfog és leszed a csajról.
-Engedj el, kinyírom ezt a ribancot.- mondtam idegesen.
-Teeee? Mit keresel itt????-érdeklődött Sebi zavartan, amiből azt vettem le, hogy nagyon is közelről ismerheti a csajt.
- Itt lakom drága, ha nem emlékeznél.-mondta a csaj.
-Ja tényleg.-mondta picit gunyorosan Sebi-Tessék tépd, amíg bírod. Én neked szurkolok Nina.-jelentette ki nagy vigyorral és elengedte a karomat.
-Köszii.-mondtam neki és folytattam.
  Már egy jó ideje téphettük egymást mikor Nati közbeszólt.
-Héé Nina, nagyon ügyes vagy, de ha bulizni akarsz menni, akkor indulnunk kell.-szólt közbe Nati.
-Te kinek szurkolsz?-kérdezte meg Sebi nagy vigyorral tőle és adott neki egy puszit.
-Hát nem is tudom, valaki szurkoljon már ennek a kurvának is. Kezdem megsajnálni-mondtam, mire Seb csak röhögni tudott.
-Tudod ki neked a kurva!-indult meg a csaj Nati felé, de én visszahúztam.
-Mi van, neked nem elég egy ember, akitől meg kell magad védeni? Az én pilótám harcos természetű és jobban mint én. Ha még  élni akarsz egy kicsit, akkor inkább ne kezdj ki vele.-mondtam neki, mikor már újra a földön volt.
-Te ne szólj bele.-mondta a csaj. A nagy hangzavarra már Kimi is kijött.
-Sebii, Nat  menjünk.-csináltam egy hátraarcot- A csaj már eleget kapott.-jelentettem ki, hiszen nem akartam Kimivel beszélni.
-Hova megyünk és én miért nem tudok róla?-kérdezte Kimi úgy, mint egy kisgyerek, amikor meg tudja hogy mehet a játszótérre.
-Te sehova, csak hárman megyünk.-jelentettem ki, miközben indulni akartam, de ő gyorsabb volt és elkapta a karom.
-Mit tettem, hogy ilyen hideg vagy hozzám?-kérdezte, miközben mélyen a szemembe nézett, de ezen most még ez se tudott változtatni.
-Gondolkozz a szőke buksiddal és rájössz.-válaszoltam és ott hagytam Sebbel. Ahogy az autó felé vettem az irányt, még hallottam hogy Sebi annyit mond Kiminek ,,Nyugi, vigyázok rá".
  Miközben úton voltunk  Zürichbe, kaptam egy smst Kimitől, amit muszáj volt megnéznem. Kiváncsi voltam mivel védekezik.
"Szia Princessa,nagyon sajnálom hogy megcsaltalak Hannaval. Nem akartam.K.R."
-Szóval Hannanak hívják azt a kurvát.-motyogtam az orrom alatt.
-Mit mondtál?-kérdezte Nati.
-Csak annyit hogy, Hannanak hívják.-mondtam barátnőmnek.
-Ti nem tudtátok?-kérdezte Sebi nagy meglepődéssel.
-Nem, de ahogy látom te igen és ahogy néztél rá elég közelről ismerheted.-jelentette ki barátnőm.-Csak nem az a Hanna,  akivel előttem jártál?-esett le Natinak.

***Nati szemszög***

A buli nagyon jól sikerült.Sebi és az egész csapat nagyon boldog volt, hogy kettős győzelmet arattunk, így a német  és a csapat  is közel van ahhoz, hogy világbajnokok lehessünk. 
Egész este táncoltunk, ittunk és szórakoztunk. Persze a szerelők most sem hagyhatták ki a poénjaikat. Az este nagy részében csak Sebbel táncoltam, ahogy megígértem neki a
futam előtt. Körülbelül hajnali három lehetett, amikor Ninával úgy döntöttünk, hogy  felmegyünk a szobáinkba aludni, mert már eléggé kifáradtunk. Persze  Kims és Sebi is jött velünk ,
mondván ,,nehogy eltévedjünk''. Nina és Kims az ötödiken kiszálltak, mivel tegnap egy szobába költöztek. Igazán dúl közöttük a love. Mi a kicsi némettel a hatodikra mentünk, mivel
mindkettőnk lakosztálya ezen az emeleten volt. Egész úton csak némán hallgattunk, valahogy nem tudtam mit mondani neki a mai nap után. Amikor a szobám ajtaja elé értünk, Seb
körülnézett, majd  a falnak nyomott és elkezdett szenvedélyesen csókolni. Borzasztóan jól esett és nem bántam a dolgot, de hogy ne legyen olyan könnyű dolga, gondoltam még
húzom egy kicsit  az agyát.
-Nekem indulnom  kell aludni, holnap...ööö...vagyis ma  megyek haza Budapestre.- állítottam le.
-Megyek veled-mondta kajánul,  miközben a nyakamat kezdte csókolgatni- Azt viszont nem tudom garantálni, hogy aludni is fogunk-jelent meg egy vigyor az arcán, miközben újra a
szemembe nézett. Egyszerűen elvesztem a kék szemekben.
-Én ezt komolyan mondtam- mondtam ki nagy nehezen ezt a pár szavat.
-Jó, én meg komolyan mondom, hogy akkor elrabollak. Holnap nem mész haza, hanem velem jössz Svájcba és nem fogadok el semmilyen ellenvetést. Hívj haza, hogy pár nappal
később mész.-mondta mosolyogva és adott egy puszit a homlokomra, majd megindult a saját szobája felé.
-De.....
-Nincs semmi de, megmondtam elrabollak-szakított félbe, majd bement a szobájába.
 Én is követtem a példáját és bementem összepakolni, majd lezuhanyoztam. Egész végig rajta, vagyis inkább rajtunk járt az eszem. Tudtam, hogy nem helyes amit csinálunk, de
valahogy nem tudtam parancsolni magamnak és az érzéseimnek. Már azt is megbántam, hogy a buli után leállítottam. Sose hittem abban, hogy valakit meg lehet szeretni pár nap
alatt, de most velem ez történt...

   Reggel hangos dörömbölésre ébredtem, az ajtómat szinte majd áttörte valaki.
-Megyek mááár, az ajtómat lehetőleg hagyd egyben.-kiabáltam ki, miközben kikászálódtam az ágyból és odabotorkáltam az ajtóhoz. Miután kinyitottam,  Sebi rögtön be is jött
rajta.-Eszednél vagy ember? Minek kellett felébreszteni hajnalok hajnalán?-kezdtem kicsit kiborulni.
-Mondjuk már 10 óra van, de ezt most hagyjuk. Inkább öltözz és menjünk.  Fél óra múlva indul a gép.
-Most tényleg muszáj ezt? Én még aludni akarok!-nyöszörögtem, ami nem nagyon hatotta meg.
-Kapkodd magad!-tolt a háló felé- Vagy azt akarod, hogy inkább én öltöztesselek fel?-kérdezte, egy perverz mosoly kiséretében, mikor már megunta, hogy engem próbál becibálni a
szobába.-Megteszem ám.
-Na abból te most nem eszel. Öt perc és vagyok.-toltam ki  most már én a szobából, és bevágtam az ajtót.
Ahogy igértem öt percen belül kint is voltam a nappaliban, menetre készen.
-Na látod, tudsz te, ha akarsz. Nem mellesleg csinos vagy.-dícsért meg. Nem tudom mit talált rajtam csinosnak, hiszen nyúzott voltam és a ruháimat se kombináltam túl. Csak egy
egyszerű farmert kaptam fel egy kockás inggel, meg egy nyakláncot akasztottam a nyakamba. Persze ehhez elengedhetetlen volt a  barna Converse cipőm meg egy napszemcsi,
hogy egy kicsit takarva legyenek a karikák a szemem alatt. Elég furi arcot vághattam, mert elnevette magát.
-Akkor  könyörgöm menjünk, ha már kirángattál ilyen korán az ágyból.-morogtam, majd megfogtam a barna kis táskámat, meg az utazótáskámat és megindultam  a lift felé
nyomomban a saját cuccait cipelő némettel.
 Miután kijelentkeztünk, gyorsan egy taxiba ültünk és elindultunk a reptérre.
- Amúgy hol hagytad az árnyékodat, Tommikát ?-kérdeztem, mikor észrevettem, hogy a személyi edző nincs itt.
- Hagytam  aludni.-mondta és megengedett magának egy gonosz vigyort. Azt hittem nem hiszek a fülemnek. Már  pofonért lendült volna a kezem, mikor megijedt és gyorsan elmondta
az igazságot.-Nyugi... már hazament Finnországba. Csak vicceltem.-védekezett.
-Az a szerencséd, hogy túl álmos vagyok most a verekedésre.-ásítottam egyet már az ülésben majd pár percen belül már az igazak álmát aludtam.
 Álmomból egy kéz simogatására keltem fel.
-Kelj fel csipkerózsika. Megjöttünk.-mondta kedvesen Seb.
-Van más választásom?-motyogtam a vállába, ami most a párnám volt.
-Nincs.-mondta, mire felálltam és a lépcsők felé vettem az irányt.
 Mindig is utáltam, hogy a légikisérők mindig olyan tökéletesek. Akármi lehet, mindig mosolyognak és kifogástalanul néznek ki. Most ezt ezerszer jobban utáltam, mint bármikor. Bele
se mertem gondolni, hogy most hogyan nézhetek ki. Miután megkaptuk a cuccainkat, autóba ültünk és Seb otthona felé vettük az irányt. Svájc gyönyörű volt. Még mindig álmos voltam,
de  nem tudtam kihagyni, hogy megcsodálhassam a tájat. Kb. fél óra múlva meg is érkeztünk Baarba.
-Szóval ez itt az én házam.-állitottam le a motort egy nagy emeletes ház előtt.-Szemben meg ott van Kimié-mutatott az út másik felére, ahol egy mégnagyobb ház díszelgett.
-Csak könyörgöm ne haggy magamra ebben a házban, mert elveszek. Komolyan mondom, megint elő fog jönni a kisebbségi komplexusom.-próbáltam humorosra venni az
ámulatomat az óriási házon.
-Szerintem nem vesznél el, de ha az megnyugtat, hogy melleted vagyok, akkor kívánságod számomra parancs. De azért ha nem bánod megmutatom
 a házat.-mondta, miközben lepakoltuk a cuccainkat a nappaliban.
-Ok,  menjünk-tettem le az utolsó táskám is, majd elindultunk, hogy megismerhessem a házat.  Ahogy gondoltam igazi pasi lakás volt, edzőteremmel és nem sűrűn használt konyhával.
A földszint bejárása után következett az emelet, ami szintén elég sok szobából tevődött össze. Őszintén megmondva nem nagyon figyeltem a szobákra, inkább csak a ház gazdáját
figyeltem egész végig. Ő is állandóan az arcom és a reakcióim fürkészte. Nem nagyon bírtuk sokáig, kb. fél órával a körutunk megkezdése után már a kanapén egymáson fekve hevesen csókolóztunk. Abban a pillanatban nem nagyon érdekelt, hogy ki mit fog hozzá szólni, csak az számított, hogy együtt vagyunk.
-Szeretlek.Tudom, hogy még korai  ezt mondani, de egyszerűen megörjítesz-mondta míg pár pillanatra elváltak ajakaink, majd szót sem hagyva megint szenvedélyesen megcsókolt, mikézben az ingemet kezdte kigombolni. Én sem tétlenkedtem, éppen a pólóját próbáltam lehúzni róla, mikor megszólalt a csengő.
-Ugye nem nyitod ki?-kérdeztem halkan, amire csak annyi volt a válasza, hogy tovább gombolta az ingemet.
-Majd elmegy-mondta, miközben már a hasamat csókolta. Hát sajnos nem lett Sebinek igaza, mert elég kitartóan csengetett valaki.-Megpróbálom gyorsan lerázni.-adott végül egy puszit a homlokomra, majd felkapta a pólóját és megvárta amíg én is felveszem a ruhám.-Remélem nagyon, de nagyon fontos.-kiabálta ki az ajtó előtt várakozónak, majd ment ajtót nyitni.
-Ha jól emlékszem, azt mondtad ha gond van, akkor bulizni kell?-kérdezte egy ismerős női hang tőle, mikor ajtót nyitott. Amint belépett megtudtam, hogy Nina az és ahogy rám nézett, na hát abban nem volt köszönet. Éreztem, hogy ennek még vita lesz a vége, amit nagyon is jól sejtettem.
-Te meg mit keresel itt?-kérdezte kiváncsian.-Azt ugye tudjátok, hogy ha ez kiderül, akkor még nagy balhé lesz?-kérdezte, amit pontosan tudtam, csak eddig sikeresen nem is gondoltam rá. Barátnőmnek sikerült kiborítania, ezért megpróbáltam neki elmagyarázni az érzéseimet, remélve hogy megérti.
-Tudom, de szeretem Sebastiant és ő is szeret engem.-mondtam,miközben oda mentem Sebi mellé, mert láttam rajta, hogy ő is kezd ideges lenni.
-Jól van, ne húzd fel az agyad én csak mondtam, de akkor legyetek boldogok én nem szólok bele.De hogyan is terveztétek ezt az egészet? Szerződést szegtek vagy mi?
-És ti nem szegtek szerződést Kimivel?-kérdezte most már Sebi idegesen, miközben átkarolta a derekam.
Még pár percig ment a vita, mire sikerült lenyugtatni Ninat azzal, hogy majd beszélünk Christiannal. Utána áttértünk az ő esetére is. Elmondta, hogy Kims megcsalta, amit személy szerint nem nagyon tudtam elhinni, mert olyan boldognak tűntek. Végül arra jutottunk, hogy elmegyünk bulizni Zürichbe. Míg mi Ninával készülődtünk Sebi elment valahova.
-Tessék ezt vedd fel, biztos jó lesz rád-dobtam barátnőmnek egy ruhát, amit elkapott és rögtön fel is vett. Miután felvettük a ruháinkat, mentünk a fürdőbe sminket és hajat igazítani.
-Tényleg szereted őt?-törte meg a csendet Nina.
- Nem tudom. Szerintem azt még korai lenne mondani, hogy szerelmes vagyok, de érzek iránta valamit. Nem tudom megfogalmazni, hogy mit, de egyszerűen szeretek vele lenni. Olyankor minden más  dolog kiesik, csak ő és én vagyok. És ez jó érzés-mondtam neki őszintén.
-Ez őszintén hangzott. Remélem ő is ezt érzi irántad, mert azt meg nem akarom, hogy csalódnod kelljen benne. Én csak azért ellenzem a dolgot, mert ha szétmentek, attól még csapattársaknak kell, hogy legyetek és az nem lenne könnyű.-mondta, mire én csak bólintottam és lementünk a nappaliba. Éppen akkor meg Seba is. Nina úgy döntött, hogy a lépcsőn megvárja amíg Seb kijárat a kocsival a garázsból. Én a garázsban még beszálltam a kocsiba. Mikor már az utcán álltunk az autóval, akkor láttuk, hogy Nina éppen Kimi háza előtt verekedik egy csajjal.
-Megyek, szétszedem őket. Maradj itt. Mindjárt jövünk-kaptam egy puszit az arcomra, majd Sebi már ment is oda leszedni Ninát a másik csajról.
Hangokat nem nagyon hallottam, csak annyit láttam, hogy miután Sebi leszedte Ninát  a csajról, nagyon megdöbben, majd elereszti Ninát és engedi, hogy tépjék egymást. Kiváncsi voltam, hogy mi folyik kint, ezért én is kiszálltam az autóból és odamentem hozzájuk.
-Héé Nina, nagyon ügyes vagy, de ha bulizni akarsz menni, akkor indulnunk kell.-próbáltam utalni arra, hogy hagyja már szegény csajt életben, de nem volt semmi reakciója rá.
-Te kinek szurkolsz?-kérdezte meg Seb is, aki láthatólag élvezte a bunyót, miközben kaptam tőle egy apró csókot.
-Hát nem is tudom, valaki szurkoljon már ennek a kurvának is. Kezdem megsajnálni.-tényleg kezdtem már megsajnálni a csajt.
-Tudod ki neked a kurva!-indult meg felém a szőke hajú csaj, de én még rezzenéstelen arccal néztem, ahogy próbál felém jönni. Általában mindig tudom, hol az a határ ahol én is elkezdek verkedni, de tudtam, hogy barátnőm előbb fogja visszatépni a földre, mint, hogy én hozzá érhessek.
-Mi van, neked nem elég egy ember, akitől meg kell magad védeni? Az én pilótám harcos természetű és jobban mint én. Ha még  élni akarsz egy kicsit, akkor inkább ne kezdj ki vele.-rántotta vissza a földre Nina és újra egymást ütötték.
A nagy hangzavarra már Kimi is kijött a házból, amit Nina is meglátott, ezért inkább ott hagyta a csajt, minthogy beszéljen Kimivel. Még váltottak egy-két mondatot, majd Nina karon fogott és visszahúzott a kocsihoz, amibe rögtön be is ültünk. Még Seb beszélt valamit Kimssel, majd ő is jött és elindultunk Zürichbe. Éppen elgondolkozva figyeltem az utat, amikor Nina mondott valamit.
-Mit mondtál?-kérdeztem
-Csak annyit hogy, Hannanak hívják.
-Ti nem tudtátok?-kérdezte Sebi. Nem értettem, hogy honnan kéne ismernem a csajt.
-Nem, de ahogy látom te igen és ahogy néztél rá elég közelről ismerheted.-mondtam ki a megállapításomat, amikor beugrott valami-Csak nem az a Hanna,  akivel előttem jártál?-esett le a dolog.

Nat ruhája

4.fejezet

Ahogy igértük...itt a négyes is. Jó olvasást!:)
(baba és manohh)

***Nina szemszög***

Kicsit vártam hátha kinyitják az ajtót, de semmi válasz,  ezért benyitottam ide is. Nagy meglepetésemre Nina és Sebi egymáson feküdve terültek el  a kanapén.

-Oh,bocsi... nem tudtam hogy…-félbe szakítva a mondatom kimentem az ajtón. Előre mentem a büféhez.

-Kate légyszi adj nekem egy pohár fekete kávét.-mondtam neki, miközben lehuppantam az egyik székre és letettem a fejem az asztalra.

-Tessék. Mi a baj?-kérdezte, miközben lerakta elém a forró kávét.

-Áhh hagyuk, hosszú és még én sem értem.-nevettem fel,  közben oda jött Kimi is.

-Min nevetünk?- kérdezte Kimi, miközben kaptam tőle egy puszit.

-Hát azon, amit láttam.-válaszoltam.

-És mit láttál?-kíváncsiskodott tovább.

-Azt ne itt, és ne most beszéljük meg. Köszi a kávét Kate.-mondtam Kiminek, utána Katenek és elindultam az irodám felé Kimsemmel  a nyomoban. Bíztam benne, hogy Guill nem lesz ott, hogy tudjam megbeszélni Kimivel a dolgokat. Szerencsére  a mérnök nem volt bent, ezért elmeséltem kedvesemnek mit láttam.

-És ezen mit nem értesz?-kérdezte a beszédem után.

-Semmit.-mondtam és lehuppantam a székembe.

-Megmutassam?-kérdezte egy kaján mosoly kiséretében.

-Köszi, azt a részét értem.-mondtam neki.Nem tudtuk folytatni a beszélgetést, mivel megcsörrent a telefonom.

-Igen tessék, Nina Sánchez.

-Jó napot, itt a japán rendőrség.-kaptam a váratlan választ.

-Tessék, miben segithetek?-kérdeztem aggódva.

-Ön testvére Alex Sánchez, aki  a tegnap délután induló géppel utazott?-kérdezte.

-Igen, de mondja már mi van!-sürgettem fel miközben már Kimi is ott volt mellettem.

-Sajnálom, de a gép lezuhant és a testvérét nem találjuk.-mondta a telefonba.

-Köszönöm, hogy értesitett.Viszlát.-nem vártam meg a választ, mert a könnyek utat törtek maguknak.

Kimi megszólalni sem tudott hisz azt se tudta, hogy miért sírok. csak sírtam és sírtam.Arra lettem figyelmes, hogy hivja Natit  jöjjön ide, mert nem tudja, hogy mit csináljon velem.Nem telt el sok idő és már Nati és Sebi is ott volt az irodába meg persze Guill is felért. Mire megnyugodtam, addigra már szegény Kimi teljesen ki volt készülve.

-Most már el tudod mondani, hogy mi baj van?-kérdezte miközben az ölében ültem.

-A testvérem gépe lezuhant és nem találják.-mondtam és meginn a sirás kerülgetett.

-Hol?-kérdezte Sebas.

-Itt Suzuka előtt.-válaszoltam, Nati pedig zsepiket nyomott a kezembe.

-Most rögtön indulunk a szerelőkkel keresni!-jelentette ki Sebas és Kimi.

-Nem Sebii, neked a futamra kell készülni,Nati neked is,Kimi tőled ezt nem várhatom el,megyek egyedül.-válaszoltam és indulni készültem.Épp ezt a pillanatot választotta Christian arra, hogy megbeszélje Guillal a dolgokat és kivételesen pont itt nálunk.

-Mi történt?-kérdezte ijedten a főnök.

-Semmi!-vágtam rá, de a fiúk ezt nem hagyhatták annyiban és elmesélték a dolgokat.

-Christian nagy baj lenne, ha a szerelőkkel el mennénk körül nézni a helyszínen?-kérdezte Sebas és  Kimi csak bólogatott mellette.

-Dehogy, szedjétek össze az embereket és ha mindenki megvan, szóljatok nekem is, én is segitek.-mondta főnök.

-Köszönöm, de mi lesz a futammal?-kérdeztem szipogva.

-Az ráér, most első helyen az van, hogy megtaláljuk a testvéred.-jelentette ki Christian.

15 perccel később már a büfénél sorakozott mindenki, Kate pedig a kávékat főzte, amiket kértem Christian kérésére, hogyha sokáig maradnánk. Sebi és Kims mindenkinek kiosztotta a feladatokat és elindultunk Suzuka elejére ahol lezuhant a gép.Amikor odaértünk, mindehol csak a repülő darabjait lehetett látni.Sebastian kiosztotta a feladatokat.

-Na figyeljetek, mindehol nézettek körül! Ben,Tom,és a szerelők fele északnak megy. A szerelők másik fele Kimivel délnek mennek. A pilóták, akik eljöttek segiteni azok Christiannal kelet felé mennek. Tommi,Nati szerelői és én pedig nyugatnak indulunk. Ha valaki talál valakit azonnal jelez a központnak.-mondta Sebi.

-És én?-kérdeztem meglepve, hisz engem nem mondott sehova se.

-Te és Nati itt maradtok. Jobb lesz így.-mondta már a választ Kimi.

Egy ideig bírtam a várakozást, de mikor még semmi hírt nem hallottunk úgy döntöttem megyek és megkeresem.

-Nati figyelj én megyek megkeresem a testvérem, mert már nem bírok itt várakozni.

-Ez őrültség, de akkor megyek veled.-válaszolt barátnőm.

Már egy jó ideje mentünk mikor megszólalt a rádiónk.

-Figyeljetek találtunk egy fiatal kislányt az anyukájával.-mondta Kims a koordinátákkal együtt.

-A testvéremet még nem találtátok meg?-kérdeztem vissza.

-Nem, de igérem meglesz.-hallottam meg Lucas hangját.

Hirtelen sikoltozást hallottunk és a hang irányába futottunk. Egy roncsdarab volt a hangforráson. Mikor közelebb értünk, már tudtam, hogy nem a testvérem, de azért ezen a csajon is kell segíteni. Nati felhivta a központot és elmondta, hol találják.Meg se vártam, csak mentem előre, amerre a lábam vitte a testem. Már egy jó ideje mentem, mikor megláttam valakit a roncsok alatt.Odafutottam és leszedtem a repülő darabot.

-Kimi megtaláltam.- adtam neki a jó hírt és azt, hogy hol vagyunk. Nem kellett sokat várnom és ott voltak.Szerencsére semmi komolyabb baja nem volt. Az orvosok bevitték a kórházba megfigyelésre.Mi visszamentünk a pályára gyakorolni. A két pilóta rögtön beült a szimulátorba, mert már csak 2 óra volt a futamig. Az a 2 óra gyorsan eltelt és felálltak a rajtrácsra.

A futam balesetek nélkül eltelt és Sebi első helyen végzett, Nati pedig a másodikon.Az egész csapat örült. Miközben Sebi a levezetőn volt a rádióba üzent hogy "Ne számítsatok rá, hogy  éjjel aludni fogtok ".Én ezen csak nevetni tudtam Natival az élen. Az interjúk gyorsan elteltek és már készülődtünk az estére.

***Natalie szemszög***

-Nem kéne szólni, hogy beragadtunk?-kérdeztem, amikor elváltak ajkaink.

-Minek azt, majd ha már nagyon kellünk, akkor úgyis mindenki keresni fog minket. Aki kopog meg csak elmegy egyszer. Most így  jó nekem.-mondta

-Nekem is, de…-folytattam volna, de nem engedte, maga alá gyűrt, fölém hajolt és újra egy csókban forrtunk össze.  

El is feledtette velem az ajtó előtt várakozó valakit addig, amíg annak sikerült kinyitnia a beragadt ajtót. Barátnőm volt az, aki azt se tudta mit szóljon, úgy meglepődött.

-Oh, bocsi…nem tudtam, hogy….-dadogta el gyorsan, majd sietősen távozott is a szobából.

-Nina, várj meg!-próbáltam utána menni, de egy erős kéz elkapta a kezem és visszahúzott.

- Hagyjad most, csak feldolgozza egyedül, amit látott. Bár szerintem nem most látott először két embert csókolózni.-mondta Seb, miközben visszaültetett a kanapéra az ölébe.

-Én azt tudom, de eleve mi ketten nem lehetünk együtt, mert a szerződésünkben meg van tiltva a dolog. És ha ezt Nina kikotyogja…-kezdtem aggodalmaskodni, de Sebike nem hagyta, hogy folytassam, újra megcsókolt. Az agyam tudta, hogy ezt nem lenne szabad, de a szívem  azt mondta, hogy maradjak itt vele, amíg csak tudok. És én a szívemre hallgattam. Ajkai el se engedték az enyéimet jó hosszú ideig. Telefonom csörgése zökkentett vissza minket a való világba. Csodálkoztam hogy került ide a mobilom ,de gondoltam Nina hozta be.

-Nincs ezeknek jobb dolguk, mint téged basztatni korán reggel?-kérdezte kicsit morcosan a németem, miközben felvettem a  mobilt.

A kijelző Kimit írta ki.

-Szia. Mi olyan fontos?-kérdeztem.

-Igazán átjöhetnél Nina irodájába.. Kapott egy telefont és azóta csak sír. Nekem viszont nem hajlandó elmondani semmit se.-mondta meggyötört hangon-Most mit csináljak? Ha nem tudom mi az, nem tudok segíteni neki.

- Egy perc és ott vagyok. Ne aggódj.-mondtam, majd le is tettem.

  Elmagyaráztam Sebinek, mi történt és rögtön siettünk mindketten barátnőm irodájába. Pont az ajtó előtt találkoztunk Guillal is, aki nem értette, miért vágunk olyan ijedt arcot. Amint beléptünk az irodába, láttuk ahogy a kanapén Kims ölébe Nina ül és zokog. Rögtön odamentem hozzá és próbáltam kiszedni belőle, mi zaklatta fel ennyire. Mire egy kicsit megnyugodott, addigra már Kimi  majd ki volt készülve idegileg.

-Most már el tudod mondani, hogy mi baj van?-kérdezte Kims, mire Nina elmondta, hogy a bátyja repülőgépe lezuhant. Éppen ekkor érkezett meg a főnök is.

 A fiúk rögtön elkezdték szervezni a csapatot, aki kimegy a helyszínre kutatni. Persze Nina először hevesen tiltakozott ez ellen. Azt mondta, hogy nekünk most a futamra kellene koncentrálnunk. A főnök leintette és azt mondta, hogy a futam most ráérhet, első most Nina testvére. A büfé elé gyülekezett mindenki, aki kiment a helyszínre. A terepen a központban Seb ki is osztotta ki merre megy. Még előtte az autóban elmagyarázta és megkért engem, hogy mi Ninával maradjunk a mentőközpontba. Azt mondta félt engem és amúgy se lenne jó ötlet Ninát kiengedni terepre, mert nem tudna reálisan gondolkodni. Persze barátnőm nem tudott belenyugodni és várni a központban. Csak néhány percet bírt ki, azt is fel-alá járkálva.

-Nati figyelj én megyek megkeresem a testvérem, mert már nem bírok itt várakozni.-mondta idegesen

-Ez őrültség, de akkor megyek veled én is- válaszoltam.

Nem akartam egyedül hagyni inkább követtem. Nagyon nem hiányozna, ha még neki is valami baja esne. Már egy jó ideje az erdőben sétáltunk, amikor Kimiék a rádióban közölték, hogy találtak valakit. Barátnőm szeme egyből felcsillant, de amint megtudta hogy egy kislányt találtak az anyukájával, újra megjelent az aggodalom az arcán.

-Igérem, meglesz a bátyád-nyugtatta rádión keresztül Kimi, amikor hallottunk egy kiáltást.

Rögtön a hang felé kezdtünk szaladni. Egy roncsdarab alatt találtunk rá egy fiatal lányra, akinek nyílt törése volt az egyik lábán. Rögtön jelentettem a központnak, majd elmondtam hogy merre jöjjenek értünk. Amikor befejeztem a beszélgetést, Ninát már sehol sem találtam, a lányt viszont nem hagyhattam magára, nagyon meg volt rémülve.

-Ugye nem hagysz itt?-kérlelt

-Nem, itt maradok veled, mindjárt  jön a segítség. Ne félj!-nyugtattam, de már jöttek is a mentők.

Éppen visszafelé tartottunk a mentőközpontba, amikor Nina jelzett boldogan, hogy megtalálta a testvérét, és már ők is úton vannak. Szerencsére nem lett semmi különösebb baja, de azért bevitték a kórházba megfigyelésre. Amint végeztünk, siettünk is vissza a pályára. Először lefutottuk az időmérőt, majd délután a futamot. Nem történt semmi baleset a futamon, egyhangúan zajlott az egész.  Sebi az első helyen végzett, én pedig a másodikon. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy a dobogón állhatok az első futamon. Az egész csapat büszke volt ránk és arra, hogy a kicsi német ezzel a győzelemmel mégközelebb került a VB címhez. Ő is majd kiugrott a bőréből az örömtől, amit jelzett is a rádión a kivezető körén. Azt mondta, hogy ne számítsunk arra, hogy mi az este aludni fogunk. A ktelező interjúk után is alig tudtunk szabadulni az újságíróktól, de szerencsére a sajtósaink megszabadítottak a ,,piócáktól’’. Egyből a hotelba mentünk vissza, ahol pihentem egy kicsit, majd elkezdtem készülődni az esti partira…

3.fejezet

Bocsika a hosszú várakozásért....de közbejöttek dolgok. Na de kiengesztelésként ma még hozunk egyet. Reméljük tetszeni fog.XD  Nem is húzom a szót...itt a kövi.

***Natalie szemszög***

Szerencsére reggel ki is engedtek a kórházból. Rögtön indulnunk is kellett, mivel már csak 2 óránk volt a délelőtti szabadedzésig. Amikor beértünk a hotelba, a csapattól már senki se volt ott, igy hát siettünk a pályára.

-Csak hogy megérkeztetek! Nat jól vagy? Vezethetsz?-kérdezte aggodalmasan a főnököm

-Jól vagyok, még szép, hogy vezethetek. Szerinted kihagynám az első forma1-es szabadedzésemet?-kérdeztem.

-Hát ahogy ismerlek, még félhalott állapotban is megpróbálnál vezetni- mondta és mögöttem elkezdett Seb kuncogni.

-Ne röhögj…mert nem segítelek ,hogy VB legyél!-fenyegettem,  miközben oldalról megböktem.

-Nem is kell!Én magamtól is világbajnok leszek-durcáskodott gyerekesen.

-Hé, ti mióta vagytok ilyen jóba?-szakított meg minket Kimi és Nina.

-Reggel óta-vágtuk rá egyszerre, majd mindkettőnkből előtört a nevetés.

-És ti mióta vagytok ilyen ...hogy is mondjam ...,,szoros’’ kapcsolatban?-kérdezte Sebi miközben rámutatott az összekulcsolt kezükre.

-Majd mesélünk később, de gyerekek mennünk kéne szabadedzésre-tolt a boxok felé Nina.

     Mindkét szabadedzést Seb nyerte meg, amin nem is csodálkoztam. Amin viszont mindenki csodálkozott  az az volt, hogy újoncként mögötte végeztem mindkét edzésen. Persze a Mclaren gárdája megint valami csalásra fogta a dolgot, a többi kétkedő meg arra fogta, hogy  az autó jó. A fenébe is, hogy soha senki nem tud a teljesítményemért megdicsérni…mindig keresnek valami kifogást.

 Az edzések után a többiek látták, hogy  ki vagyok borulva, ezért inkább senki se szólt hozzám. Én egyből vissza is mentem a hotelbe. Egész délután Niňoval, a legjobb barátommal és Fruzsival a hugommal beszéltem telefonon. Nem mondom elég vicces volt spanyolról átváltani magyarra, de valahogy megment a dolog. Persze a hugom jókat nevetett raj tam,  amikor spanyolul kezdtem el magyarázni neki a dolgokat. Utána rögtön mentem is aludni, mert nagyon kifárasztott ez a nap, és hát holnap lesz az első időmérőm….

 -Hát persze, tipikus. Pont most kell így esnie, nem elég, hogy ez az első hétvégém, még nehezebb is  legyen a dolog-morogtam amikor kikászálódtam reggel az ágyból és megláttam, hogy odakint zuhog.

Ránéztem az órámra és láttam, hogy késésben vagyok. Olyan gyorsan készülődtem el, mint még soha életemben. Már mindenki a boxban volt, amikor teljes harcidíszben kijöttem az öltözőmből.

-Naa mi van? Mikor kezdjük az edzést?-kérdeztem Ninától.

-Mondd, te nem látod hogy mennyire esik?-kérdezte Kimi, miközben Nina vállán támasztotta a fejét.

-De... csak azért jó lenne tudni, hogy mégis mi lesz.-válaszoltam.

Egész  délelőtt és délután a boxban várakoztunk. Először az edzésre, majd az időmérőre. Közben szegény Alex Wurzot félóránként kicibálták a pályára, hogy elmondja a drága FIA-nak, amit mindenki látott,  a pályán nem lehet közlekedni. Közben a srácok hogy elfoglalják magukat épitettek egy kis tutajt, amit kitettek a vízre (Komolyan mondom, mint a kisgyerekek ..És még ki is állnak a zuhogó esőbe, hogy lássák ahogyan úszik a hajó.)Már halálra untuk magunkat, amikor megjött a hír, hogy az időmérőt vasárnap délelőtt tartják meg.

-Na szép, már hogy is lehetne könnyű dolgom az első hétvégémen-morogtam magamnak, de  ezt a mellettem ülő Vettike is meghallotta.

-Ne morogj, inkább gyere menjünk át a home-ba. Adok néhány tanácsot a versenyre. -mondta Seb.

-Igenis, bölcs mester-gúnyolódtam, mire ő csak kiöltötte a nyelvét, miközben megindultunk a motorhome felé.

Először elkértük a tegnapi adatokat, majd beültünk Seb öltözőjébe megbeszélni a futamot. Egész délután  bennt voltunk. Olyan  este kilenc óra lehetett, mire eldöntöttük hogy ideje lenne végre visszamenni a hotelba, mert már senki se lehet a home-ban. Nyitottam volna az ajtót, de nem sikerült.

-Te becsuktad kulcsra?-kérdeztem, miközben vette a kabátját

-Nem, miért?-kérdezte  értetlenül.

-Nem nyílik az ajtó.-kezdtem kétségbe esni.

-Az lehetetlen.-jött oda és megpróbálta kinyitni az ajtót, de ő se járt több sikerrel-Vagy lehetséges.-fejezte be próbálkozása után.

-Akkor hívj fel valakit, hogy nyissa ki, mert én nem hoztam mobilt-mondtam nebi.

-Hát az  nagy gond, mert én meg a kocsiban hagytam- mondta, majd elkezdett dörömbölni az ajtón.

Egy ideig ordibáltunk, hátha meghallja valaki, de pont most nem volt senki a homeban.

-Nati fejezzük be, ez nem fog menni, nincs itt senki.- állított le.

-De én vissza akarok menni a hotelba!!! Én aludni akarok!-vágtam rá.

-Nem tehetünk semmit, majd alszol a kanapén én meg a földön, reggel meg majd jönnek a többiek.

-Aludj te a kanapén…a te öltöződ!-vitatkoztam.

-Akkor alszunk mindketten a kanapén, majd valahogy elférünk-fejezte be a vitát.

Egész este beszélgettünk. Alaposan megismertük egymást. Egy idő után már a kanapén fekve beszéltünk. Nekem már csukva volt a szemem, de attól még dumáltunk.

-Na jó, én már nem bírom tovább… alszok, jó éjszakát!-motyogtam Sebnek.

-Jó éjt!-mondta és  lágyan megcsókolt.

Nem nyitottam ki a szemem. Nem tudtam  hirtelen mit reagálni, ezért  inkább elaludtam.

   Hajnalban ébredten.  Ő már fenn volt, de nem tudott  lemászni a kanapéról, mert én aludtam kívül.

-Jó reggelt, hogy aludtál?-kérdezte miközben rám mosolygott.

-A körülményekhez képest jól, de azért van egy dolog, amit nem tudom hogy álmodtam-e vagy nem-céloztam a tegnap esti csókra.

-Ez az a dolog?-kérdezte, majd megjelent egy kaján  mosoly az arcán és ismét megcsókolt.

-Ahamm... hát akkor nem álmodtam -motyogtam bele a csókunkba, amin ő csak elvigyorodott.

Folytattuk volna tovább az ,,elfoglaltságunkat’’, ha nem kopogtak volna az ajtón...

***Nina szemszög***

Reggel összefutottunk Sebbel, Natival és Christiannal.

-Csak hogy megérkeztetek! Nat jól vagy? Vezethetsz?-kérdezte aggodalmasan a főnök.

-Jól vagyok, még szép hogy vezethetek. Szerinted kihagynám az első  forma1-es szabadedzésemet?-kérdezte Nati, amin én csak vigyorogtam.

-Hát ahogy ismerlek, még félhalott állapotban is megpróbálnál vezetni-mondta Christian, amin Seb csak röhögni tudott. 

-Ne röhögj…mert nem segítelek h VB legyél!-fenyegette meg btnőm.

-Nem is kell!Én magamtól is világbajnok leszek-durcáskodott gyerekesen Sebi.

-Hé, ti mióta vagytok ilyen jóba?-szakítottuk meg őket Kimivel.

-Reggel óta-vágta rá Nati és Sebas szinte egyszerre.

-És ti mióta vagytok ilyen... hogy is mondjam ...szoros viszonyban?-kérdezte Sebi miközben rámutatott az összekulcsolt kezünkre.

-Majd mesélünk később, de most gyerekek menni kéne szabadedzésre.-toltam a boxok felé őket, mert már íly is késésben voltunk.

Mindkét szabadedzést Sebas nyerte, amin meg se lepődtünk, hiszen mostanában nagyon jó formában van. Ami mindenkinek nagyon meglepő volt az azt jelenetette, hogy Nati Sebas mögött végzett. Mindenki arra fogta hogy valami csalás volt, de hiába mondtuk hogy Adrian jó kocsit rakott alánk. Már csak arra lettem figyelmes, hogy hirtelen elviharzik mellettem egy nagyon dühös Natalie.Mindenki úgy döntött (engem is beleértve), hogy  inkább nem is szólunk hozzá, hiszen ki tudja hogyan reagálna. Az egész délutánt Kimivel töltöttem a hotelban. Az estét is   vele töltöttem, hisz még tegnap átköltöztem hozzá. Reggel mint mindig,  előbb keltem mint Kimi. Rögtön kinéztem az ablakon és szomorúan bámészkodtam, mikor hátulról átölelt Kims.

-Jó reggelt Princessa.Mi a baj, hogy itt lógatod az orrodat?- kérdezte álmosan és egy puszit nyomott az arcomra.

-Jó reggelt hercegem. Semmi, csak szomorú vagyok, hogy az első futamomon esnie kell.

-Ha csak ennyi, akkor gyere vissza mellém, még van egy óránk.

1óra múlva sietősen készülődtünk a pályára.

-Naa mi van? Mikor kezdjük az edzést?- kérdezte tőlem Nati amin meglepődtem, mert a pályán inkább úszni lehetett mint autóversenyezni.

-Mondd, te nem látod, hogy mennyire esik?-kérdezte Kimi miközben a vállamon támasztotta a buksiját.

-De, de azért jó lenne tudni, hogy ma még lesz-e valami vagy nem.-válaszolta izgatottan Nat.

   Egész nap a boxban várakoztunk hátha az edzést, vagy az időmérőt meg lehet tartani. Közben az egész gárda egy kis tutajt épített, hogy ne unatkozzanak annyira.  Másfél órás várakozás után az időmérőt vasárnap reggelre halasztották. Mikor mindenki mehetett a saját dolgára, akkor láttuk, hogy Seb és Nat együtt mennek el, szóval mi is úgy döntöttünk, hogy vissza megyünk a hotelba hiszen holnap hosszú nap vár ránk. Még tegnap megbeszéltük Natalival, hogy este átmegyek hozzá és mind a ketten mesélünk, szóval 6 körül kopogtattam az aj tón, de senki se nyitotta ki. Úgy gondoltam Sebnél van, ezért ott is megpróbálkoztam, de semmi. Visszamentem Kimihez, akinek elmeséltem, mire ő csak annyit mondott, hogy aludjak, biztos már ők is azt csinálják. Egész éjjel csak forgolódtam. Éjfél körül kimentem a konyhába csinálni egy bögre forró csokit. A táskámból előhalásztam a telefonom és megpróbáltam felhívni Natit, de nem vette.

-Gondolom megint nem veszi a telefont.-állapította meg Kimi.

-Nem, de menj vissza én is mindjárt megyek.-adtam egy puszit és visszaküldtem aludni, mert holnap én bánom meg ha álmos marad.

Megittam a csokit és visszamentem Kimi mellé.Az álom hamar elnyomott. Reggel a telefonom csöngésére keltem.

-Igen tessék, Nina Sánchez.-vettem fel a telefont.

-Sziaaaaaaaaa.-üvöltött bele bátyám Alex.

-Légyszíves ne üvölts, ahhoz még korán van.-mondtam neki álmosan, miközben Kimi magára húzta a takarót.

-Oh sorry, csak azért hívtalak, hogy délután kitudsz-e jönni a reptérre értem?-kérdezte boldogan.

-Milyen reptérre?-kérdeztem értetlenül.

-Japán.-válaszolta egyszerűen.

-Jó, amire ideérsz ott leszek.Ciaa.- raktam le válasz nélkül a telefont, mikor eljutott, hogy azt se tudom hányra ér ide. Szerencsére bátyámnak eszébe jutott, hogy nem mondta és smsben megírta hogy délután ötre ér ide. Reggel megint gyorsan készülődtünk és siettünk a pályára. Mielőtt elindultunk volna, előtte még megpróbálkoztam Nat ajtaján kopogni, de még mindig semmi. Utána következett Seb ajtaja, de onnan se jött válasz. Kimi azzal nyugtatott, vagyis próbált, hogy már rég kimetnek a pályára gyakorolni. Mikor kiértünk pályára, rögtön utána kérdeztem, nem  látták-e őket, de semmi, ezért felfedező útra indultam. Először Nati öltözőjének ajtaján próbálkoztam, de választ nem kaptam ezért benyitottam. A szoba üres volt, ezért mentem Sebas szobájához. Kopogtam és vártam hátha jön válasz…

2. fejezet

 Ezt a részt Bencének ajánljuk és köszönjük a fejlécet,meg persze Vickynek aki javitja nekünk a történetet,hogy minnél előbb hozhassuk,meg mindenkinek aki olvassa. :)

****Nina szemszög***

- Szia. Merre mész?-kérdeztem Natalietól, ne higgye azt, hogy a versenymérnöke bunkó.

- Hello,a hotelba,ha gondolod elvihetlek?-válaszolt.

- Ó, köszi.-a válaszom után elindultunk az autója felé.

Az úton haza felé nagyon jól elbeszélgettünk és megegyeztőnk hogy d.u 5kor átjön és akkor együtt elmegyünk az esti buliba.

Pontban 5 kor kopogtak az ajtómon.

- Húú de pontos vagy.-mondtan Natinak nevetve.

- Egy pilótának pontosnak kell lennie.-kérdésemre csak ennyi volt a válasza.

- Na ezt a gondolkodást már szeretem.-este míg készülődtünk nagyon jól elvoltunk.

7kor kopogtattak az ajtómon és vidáman nyitottam ki hiszem gondoltam, hogy Kimster lesz az.

- Mért van az, hogy itt mindenki pontos?-kérdeztem tőle és ő semmit nem értett míg Nati benn nagyon jókat nevetett ezen.

- Látom megismerted a pilótád.-jegyezte meg Kims.

- Igen, meg.-mondtam lehangólóan, mire Nat fel is figyelt.

- Hey,mért mondtad ilyen lehangólóan.-kérdezte és a szája neki is lekonyult.

- Ó bocsika nem így akartam.-mondtam neki mikor már a folyósón voltunk Kims kíséretében.

Amikor leértünk a hallba addigra már mindenki ott volt aki számított.

- Natalie,Nina sziasztok.Látom összebarátkoztatok.-állított le minket Christian.

- Igen.-mondtuk szinkronba amin megint elröhögtük magunkat.

- Na jó lányok hagylak titeket bulizni és ismerkedni.-hagyott ott minket Christian.

Mit hozhatok inni a  hölgyeknek?-kérdezte tőlünk Kimi.

- Köszi én egy vodka-narancsot kérek.-mondtam neki amin meglepődött.-Vodka a kedvenc italom csak nem akarom tisztán inni mert holnap dolgozni kell.

- Óóóó, jó tudni.Neked Natika mit hozhatok.-kérdezte Kims Natitól.

- Csak simán Nati és simán csak egy narancsot.-válaszolt az újdonsült barátnőm.

Nem kellett sokat várnunk és Kims már megis hozta az italainkat.

- Hey én simán narancsot kértem vodka nélkül.-reklamált Nat.

- Jaj hát ne haragudj, de egy kis italba nem fogsz belehalni.-válaszolt Kimi.

Az este nagyon jól telt sok pilótával megismerkedtünk. Éjfél körül Natalie eltűnt valamelyik pillótával a táncparkett közepén. Hajnal 3kor én is úgy döntöttem megyek lefekszem, de előtte szólok Kimsternek nehogy keresni fog.

- Én megyek mert már alig álllok a lábamon.-mondtam Kiminek.

- Várj felkísérlek.

Már a liftben voltunk mikor arra lettem figyelmes hogy nem a 4.-re hanem a 3.-ra jöttünk, ahol nem az én szobám van hanem Kimié.

Már a folyosón alig bírtunk uralkodni magunkon, de amint beértünk a lakosztályba másodpercek alatt megszabadított a ruháinktól. Reggel amire felébredt én átmentem a saját szobámba. Pontban 6kor a Home büféjében ültem egy jó nagy adag kávéval amikor megláttam, hogy Kims jön felém.

- Jó reggelt Princessa. - köszönt és adott egy puszit a homlokomra.

- Jó reggelt. Most meg szeretném mondani, hogy az csak egy éjszaka volt többet ittam kelleténél. - rögtön mondtam neki nehogy azt higgye, hogy köztünk bármikor is lehet valami.

- De. - kezdte a mondatot, de leintettem.

- Nincs semmi de. Köztünk nem lesz semmi. - mondtam neki kicsit hangosabban amire mindenki ránk nézett és ott hagytam. Egész nap az irodában számolgattam és próbáltam nem Kimire gondolni. A nap végén megint Nat vitt vissza a szállodába és közben Kimiről kérdezősködött. Szerencsére ki tudtam magyarázni, hogy nem történt semmi és nem is fog. A délután folyamán egyedül voltam a szobámban és olvasgattam mikor valaki kopogott az ajtómon. Nagy meglepetésemre Sebastian Vettel állt az ajtómban.

- Szia miben segíthetek? – kérdeztem tőle hisz mi tegnap is alig váltottunk pár szót.

- Szia gyere gyorsan Kimi bezárkózott és valami finn zenét üvöltett és nem hajlandó ajtót nyitni. Christian meg nem engedi, hogy betörjem az ajtót. - mondta nevetve és aggódva.

- Mért pont én tudnék segíteni? - érdeklődtem miközben már a telefonom raktam zsebre.

- Mert azóta zárkózott be amióta te reggel beszéltél vele. - válaszolta miközben már a szoba felé futottunk.

- Hey, legalább fuss lassabban én nem futok minden nap hogy bírjam a tempódat. - mondtam neki és már nem bírtam tovább.

- Jaj bocsi elfelejtettem, hogy te nem sportoló vagy. - mondta vigyorogva.

Már a folyosó elején lehetett hallani a The Rasmustól az In the Shadow-ot.

- Állj, mi bajod van ezzel a zenével? - állítottam meg Sebit.

- Iszonyatosan rossz. - mondta undorral.

Már az ajtón dörömböltem, mikor semmi válasz nem volt csak hangosabb zene.

- Nem érdekel hogyan csak halkítsátok le a zenét. Már az sem érdekel ha betöritek az ajtót. - adta meg magát Christian. Sebastian épp ugorni akart mikor megkértem, hogy várjon még egy percet.

- Várj. - parancsoltam Sebinek.

- Nina nincs mire várni máshogy tényleg nem lehet leállítani .- mondta Chirstian.

- Ha egész nap kibírtátok akkor még 5 percet kibírtok. - válaszoltam.

- Kapsz 5 percet ha nem sikerül akkor betöröd az ajtót mert már nem bírom. - mondta a főnök és ott hagyott.

- Add meg Kims számát. - kiáltottam Sebinek, mivel a zenétől már semmit nem lehetett hallani erre már Christian is kijött.

- Minek neked az? - kérdezte Sebi.

- Nem azt mondtam, hogy kérdezősködj hanem hogy add meg a számát. - mondtam neki már dühösen.

- Tessék. - adta oda morcosan. Rögtön írtam neki sms-t, hogy nyissa ki az ajtót beszéljük meg. Nem kellett sokat várnom, hogy a szobában csönd legyen és nyíljon az ajtó.

- Sebi most menj el. - adtam ki a parancsot amire szerencsére hallgatott.

- Mit akarsz mondani? - kérdezte az ajtóban állva Kimi.

- Be mehetek? - kérdeztem vissza. Az ajtót jobban kinyitotta így bementem.

- Lehetne arról szó, hogy felnőttek módján megbeszéljük ezt az egészet? - érdeklődtem Kimstől. Erre csak annyi választ kaptam, hogy levágodott az ágyára és rám bólintott.

- Meg tudod azt érteni, hogy nem lehet köztünk semmi? - rögtön a közepébe vágva kérdeztem tőle.

- És te azt hogy szeretlek? - kérdezett vissza.

- Én is, de a szerződésben benne van, hogy csapattagok között nem lehet semmi. - válaszoltam.

- Ha jól tudom még nem írtad alá a szerződésed, nekem meg idén lejár. - próbált érvelni, de közbe vágtam.

- Rosszul tudod, mert már aláírtam a papírokat, és nekem az az álmom, hogy itt dolgozzak. - válaszoltam miközben egy könnycsepp gördült le az arcomon.

- Nem is arra kértelek, hogy keress másik munkát csak arra, hogy változtass a szerződésed azon pontján, ahol ezt tiltják és akkor én is változtatok és akkor már semmi se tiltaná. - mondta magabiztosan.

- Ha este megkérem Chistiant változtathassak akkor úgy megfelel? - kérdeztem tőle mire csak egy csók volt a válasza, amikor kopogtak az ajtón…

Este átmentem Christianhoz és megkértem, hogy változtathassak a szerződésem egyik pontján.

- Szia miben segíthetek? - kérdezte kíváncsian Christian. - Hogy sikerült hatnod d.u Kimire? - érdeklődött.

- Hello. A szerződésemen szeretnék változtatni és nem volt nehéz csak tudni kell pár módszert.

- Valami baj van a szerződéssel? - kérdezte félve.

- Csak azon a ponton szeretnék változtatni, amelyik tiltja, hogy csapattárssal összejönni tilos. - vágtam rögtön a közepébe, hogy ne legyen több kérdése.

- Te meg Kimi csak nem. - vágtam a szavába.

- De igen. - válaszoltam röviden.

- Jaj de örülök. Akkor kihúzom azt a pontot és ha jól tudom idén az ő szerződése is lejár. - mondta Christian.

- Igen, én is úgy tudom. - válaszoltam.

- Jó rendben akkor az övéből is kihúzom. - mondta boldogon a főnököm.

- Oké, köszi. Hello. - köszöntem.

- Hey, Nina legyetek boldogok. Szia. - mondta és egyedül hagytam.

Az este gyorsan eltelt Kimivel. Reggel együtt mentünk ki a pályára.

***Nati szemszög***

Amikor odaértem a szimulátorhoz, inkább vissza is fordultam mivel éppen az újdonsült társam, Sebastian fejezte be a gyakorlatozást. Éppen sarkon fordultam, amikor Guill, Vettel mérnöke szólt utánam.

- Hé Nati mi most végeztünk, gyere nyugodtan gyakorolni - válaszolt kedvesen.

- Kösz, inkább majd később. Sziasztok. - válaszoltam, de egyből meg is indultam a kijárat felé, mivel egy eléggé mérges pilóta közeledett felénk és nem akartam ma még egy feszkót.

Eldöntöttem, hogy inkább visszamegyek a hotelba egy kicsit pihenni, majd délután körülnézek Suzukában, hiszen még csak szerda van. Éppen azon gondolkoztam, hogy milyen ruhát vegyek fel az esti ,,bemutatkozó’’ partira, amikor a mérnököm köszöntött rám.

- Szia, merre mész? – kérdezte.

- Hello, a hotelba, ha gondolod elvihetlek - válaszoltam és próbáltam megereszteni egy mosolyt, nehogy bunkónak gondoljon mindenki.

- Köszi az jó lenne – mondta.

Beszálltunk a kocsiba, majd elkezdtünk beszélgetni. A nekem normális tempóban haladtunk, ami megjegyzem nem éppen 80 volt, amikor rám vetett egy lassíts már, nem pályán vagy pillantást, amin én csak elnevettem magam.

- Bocsi, csak egy kicsit bele éltem magam a vezetésbe.

- Nincs semmi, csak még meg kell szoknom a tempódat. Még az a szerencse, hogy nem ülök én is bent a formula autókban.

Az út közben megbeszéltük, hogy együtt megyünk le az esti buliba és hogy ötre átmegyek a szobájába, készülődni. A délután egész gyorsan eltelt, főleg miután átmentem Ninához. Kellemesen csalódtam benne, nagyon jól elvoltunk. Sokat röhögtünk, meg jobban megismertük egymást. 7kor megjelent Kimi is, akivel együtt lementünk. Lent már javában folyt a buli, először a főnök állított meg minket és elmondta nagyon örül neki, hogy kezdünk Ninával megbarátkozni. Az egész parti jó volt. Megismertem az összes pilótát és a csapattagokat is, nagyjából. Néhány pilótának eleinte furcsa volt, hogy nő a forma1-ben, de miután beszélgettünk egész jól kijöttünk egymással. Miután kifáradtam oda mentem a bárpulthoz, egy kicsit pihenni. Ott volt éppen a Virgin egyik pilótája, Lucas di Grassi is.

- Hello Lucas - köszöntem neki nagy mosollyal.

- Hello, Natalie. Amúgy meg hívj Tuccinak, ahogy mindenki. - köszönt szintén mosolyogva.

- Ok Tucci, iszunk valamit?

- Ahamm, koktél jó lesz?

- Persze. - mondtam, majd rendelt két koktélt.

Nagyon jól elhülyültünk az este Tuccival. Sokat táncoltunk meg ittunk is rendesen.. Éppen a számnak vége lett ,amikor félrehúzott, majd megcsókolt. Én is visszacsókoltam a brazilt, de nem éreztem semmit. Ő is így volt ezzel. Elhúzódtunk egymástól, majd egyszerre mondtuk:

- Ez nekünk nem megy, maradjunk barátok,- majd egyszerre röhögésben törtünk ki. Az este többi része is úgy folytatódott, hogy táncoltunk, pókereztünk és ittunk. Az utóbbiból talán többet is a kelleténél. Én úgy kidőltem a piától, hogy Tucci nem is mert visszavinni az lakosztályomba, mert akkor nagy a valószínűsége, hogy a főnök is észreveszi , hogy berúgtam, mivel az ő lakosztálya az enyém mellett volt. Így inkább elvitt a saját szobájába. Aranyos volt, mert odaadta nekem az ágyat ő pedig a kanapén aludt.

Reggel korán kellett kelnünk, ami kicsit nehézkesen ment. Egész nap a szimulátorban ültem, ami Sebastiannak nem tetszett pedig Christian megmondta, hogy nekem többet kell gyakorolnom. A hotelba már megint Ninával mentünk, de én még megálltam a recepción, ő meg egyenesen ment fel. Amikor felértem arra lettem figyelmes, hogy valami iszonyatos zene üvölt és egy iszonyatosan hangos dörömbölés .Már Tucci is a folyosón állt. Amikor már csak Sebi,Christian,Tucci és én voltunk a folyosón teljes csöndességben előttem minden elhomályosult és az utolsó emlékem az volt mikor valaki hátulról elkap.

A következő pillanat, amire emlékszek az az vol,t hogy az újdonsült brazil barátom a karjában visz be a kórházba.

- Hé jól vagy?A frászt hoztad ránk!!! - mondta miközben az orvos parancsára bevitt egy kórterembe.

- Nincs semmi bajom, nem kellett volna kórházba hozni - mondtam és próbáltam felállni de elszédültem, ezért visszaestem az ágyra.

- Látni, hogy nincs semmi bajod. – mondta színpadiasan.

Az orvos bejött és kiküldte Tuccit, hogy megvizsgálhasson. Kérdezgetett, vért vett majd beengedte az egyre türelmetlenebb brazilt is.

- Doktor úr mi a baja? Versenyezhet a hétvégén? - kérdezte Luca.

- Nincs semmi baja azon kívül, hogy a kisasszony nem evett egész nap és egyfolytában csak idegeskedik. Figyeljenek oda, hogy rendszeresen egyen, hiszen nagyon is szüksége van egy sportolónak a proteinre. Ma még bent kell, maradnia éjszakára, hogy az infúzió lefollyon -mondta a doktor miközben engem nézett .

- Igenis doktor úr - mondta - majd jobban odafigyelünk rá.

Miután az orvos kiment kaptam egy alapos fejmosást , de valahogy éreztem, nem ez lesz az utolsó ma. Miután megkaptam a magamét elaludtam, mert nagyon elfáradtam. Mikor felébredtem nem a brazil, hanem nagy meglepetésemre Sebastian ült az ágyam mellett.

- Jó reggelt. Hogy vagy ? - kérdezte és megeresztett egy mosolyt, gondolom csak udvariasságból.

- Neked is, jól vagyok. Jah és nem muszáj jó pofiznod velem, tudom, hogy nem kedvelsz. Mondjad ki küldött? Gondolom Christian. - válaszoltam kicsit gunyorosan.

- Nem küldött senki, magamtól jöttem és visszaküldtem Lucast, pihenjen egy kicsit ő is. Figyelj, tudom bunkó voltam veled, de nagyon sajnálom. Nem akartam csak mostanában összejött minden. Sajnálom - mondta egy szuszra és látszott rajta, hogy komolyan gondolja, amit mondott

- Tudod mit? Felejtsük el, és kezdjük elölről - bocsátottam meg neki.